Páros: SeHo
Banda: EXO
Műfaj: fluff
Figyelmeztetés: A történet úgy íródott, hogy összekapcsolódnak a szereplők. Nem igazán ajánlatos kihagyni egy részt sem, mert akkor nem érthető, hogy mi miért történik.
Megjegyzés: A történetet a Nap nap után című film ihlette meg. Láttam a film előzetesét, és nagyon tetszett. Mivel még csak az előzetest láttam, így nem tudom, hogy mi a cselekmény végkimenetele, de az előzetes alapján alkotom ezt a történetet. Akit esetleg érdekel a film akkor itt nézheti meg az előzetest ---> (Nap nap után előzetes)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az istenért sem volt kedvem kimászni ágyamból, így alaposan betakarózva vettem elő telefonomat és jelentettem beteget a munkahelyemen. Tudom, hogy ez eléggé kicsinyes dolog, de annyira össze voltam zavarodva, hogy nem tudtam mit csináljak. Egész nap csak fetrengtem az ágyban, semmire se reagáltam. Több üzenet is érkezett telefonomra, különböző időpontokban, majd hívások következtek, amik egy idő után idegesíteni kezdtek, így kikapcsoltam a készüléket és néma csendbe burkolóztam. Teltek a percek, az órák és olyan délután három felé kászálódtam ki az ágyból, hogy valami táplálékot vegyek magamhoz és jobb elfoglaltságot találjak, mint a plafon bámulását. Miután kellő ételt fogyasztottam el és rendbe tettem magamat, letelepedtem a kanapéra és a tévét kezdtem bámulni, hátha valami értelmes műsort találok.
Valami random csatornára kattintottam és azt bámultam, de közben nagyon máshol jártak a gondolataim. Újra és újra felidéződött bennem a tegnap délután, mikor Jonginnal beszélgettünk és, mint egy tudatlan tini, futottam el tőle. Többször lejátszottam fejemben, hogyan kellett volna ezt finomabban fogalmazni és megvitatni. Az, hogy Jongin nem mondott semmit, kissé szíven ütött, de nem haragudtam rá, hisz egy olyan helyzetbe kerültünk, ami nem hétköznapi. Az, hogy beleszerettem abba a személybe, ki naponta változtatta a testét, nem jó. Sosem lehetünk úgy együtt, ahogy szeretnénk, nem aludhatunk együtt, hogy ne kelljen magyarázkodnunk. Talán rossz ötlet volt tovább találkozni vele és lassan beleszeretni egy olyan személybe, aki sose lesz mellettünk örökké.
Gondolataimból az ajtócsengő zökkentett ki, majd hangos dübörgés váltotta fel. Értetlenül pislogtam a bejárat felé, majd feltápászkodtam a kanapéról és kinyitottam az ajtót. Egy fiú állt a lakásom előtt és eléggé dühös tekintettel ajándékozott meg.
- Mit szeretnél? - kérdeztem meg egyből, mert volt egy tippem ki is volt ő.
- Megbeszélni ezt az egészet - vágta rá egyből. - Bemehetnék? - mutatott beljebb, mire csak arrébb álltam az ajtóból, így beljebb tudott lépni lakásomba, majd a nappaliba mentünk, ahol letelepedtünk a kanapéra. - Minden rendben? Hogy-hogy nem mentél dolgozni? Azt mondták beteg vagy..
- Voltál a munkahelyemen? - néztem értetlenül rá.
- Igen. Mivel semelyik üzenetemre és hívásomra nem reagáltál, így elmentem a céghez és megkérdeztem, hogy hol talállak, de mondták, hogy beteget jelentettél, így idejöttem, remélve, hogy meg tudjuk beszélni ezt az egészet - válaszolt meg pár kérdést, amit leginkább magamban fogalmaztam meg.
- Figyelj, Jo...
- Sehun - árulta el aznapi nevét.
- Figyelj Sehun, tudom, hogy olyat mondtam tegnap, amit nem kellett volna és eléggé lehetetlen is, így szeretném, ha elfelejtenénk és ott folytatnánk, ahol abbahagytuk. Legyünk továbbra is barátok, beszélgessünk és élvezzük egymás társaságát - vetettem fel az ötletet.
- Szóval felejtsük el a tegnapot és folytassuk tovább?
- Igen, így gondoltam - bólintottam egyet. - És milyen ez a Sehun gyerek? Fiatalabb vagy? - kérdeztem kíváncsian.
- Kedves srác, nagyon lelkes és őszinte. Igen, fiatalabb, mint te, de magasabb is - vigyorodott el, majd csak beszélt és beszélt és beszélt, be nem állt a szája egész délután és csak este hagyta el a lakásomat. Jó érzés volt beszélgetni vele, úgymond új lappal indítani az egészet és kissé elfelejteni a történteket. Sóhajtva fürödtem le, majd másztam vissza ágyam puha melegségébe és tértem nyugovóra, miközben arra koncentráltam, vajon holnap milyen embert is ismerek meg ismételten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése