Páros: TaoHo, SuTao
Banda: EXO
Műfaj: fluff
Figyelmeztetés: A történet úgy íródott, hogy összekapcsolódnak a szereplők. Nem igazán ajánlatos kihagyni egy részt sem, mert akkor nem érthető, hogy mi miért történik.
Megjegyzés: A történetet a Nap nap után című film ihlette meg. Láttam a film előzetesét, és nagyon tetszett. Mivel még csak az előzetest láttam, így nem tudom, hogy mi a cselekmény végkimenetele, de az előzetes alapján alkotom ezt a történetet. Akit esetleg érdekel a film akkor itt nézheti meg az előzetest ---> (Nap nap után előzetes)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kedden jókedvűen és kipihentem ébredtem ágyamban, mert ilyenkor délután vetettem bele magam a munkába, ezért a délelőttöket egy nagy alvással és testmozgással töltöttem. Most se tettem másképp és miután olyan fél nyolc felé, magamtól keltem fel, majd másztam ki az ágyból, magamhoz vettem a napi koffein adagomat és felvéve futócuccomat indultam meg neki a városnak. Ahogy azt az elmúlt években is tettem, végigsétáltam azon az utcán, amiben laktam, majd ott balra fordulva léptem rá a hatalmas parkba, ami a futók kedvenc helyszíne volt. Alaposan bemelegítettem végtagjaimat és izmaimat, majd fülembe téve a fülhallgatót, indítottam el egyik kedvenc számomat és vágtam neki a futópályának.
A zene hangosan szólt fülembe, így kizárva mindent és mindenkit magam körül, egyedül a zenére és az egyenletes lélegzetvételre koncentráltam, hogy nehogy beszoruljon a levegő. Elég nagy volt a pálya, körülbelül három-négy kört szoktam lefutni, ami pont megfelelő mennyiség számomra és kellőképpen ébren tart, valamint egyfajta jó közérzetet okoz, hogy jól érezzem magam a saját bőrömben. A Nap a lehető legerősebben sütött, annak ellenére, hogy még csak március volt, de nekem már melegem volt és gondolkodtam, hogy megszabadulok pulóveremtől, de tudtam, hogy nem a legjobb gondolat, mert biztos voltam benne, hogy abban a pillanatban fáznék meg. Az utolsó körömet futottam és amint a célba értem, lelassítottam, elkezdtem nagyobbakat lépni, hogy lenyújtsam lábaimat, majd egyik-másik irányba hajolgattam, hogy minden testrészemet lenyújtsam. Felegyenesedve néztem körül, majd indultam meg ki a parkból, mikor hirtelen valaki mellettem termet. Felé kaptam tekintetemet és láttam, amint tátogott valamit, de mivel még mindig bömbölt a zene a fülembe, így semmit sem hallottam. Kihúztam hát a fülhallgatót és úgy tekintettem a fiúra fel.
- Mond még egyszer, ne haragudj - kértem bocsánatot, miközben alaposabban szemügyre vettem és feltűntek, hogy a szemei alatti rész sötétebb, mint másoknak, így arca úgy nézett ki, mint egy panda.
- ZiTao vagyok, de csak hívj Tao-nak - mondta el még egyszer a mondatot kérésemre, mire elvigyorodtam. Szóval ma panda napot tartok.
- Nagyon örülök Tao. Hogy találtál meg? - kérdeztem kíváncsian, miközben az egyik pad felé invitáltam a fiút és arra letelepedtünk, nehogy valamelyik futó elgázoljon minket, vagy éppen ne legyünk az útjukba.
- Ohhh, mióta kiléptél a lakásodból, követtelek. Kíváncsi voltam, milyen is egy napod és úgy tűnik, hogy az egyik legmozgalmasabban kaptalak el - vigyorgott rám és szerencsére már eltűnt a köztünk lévő magasságkülönbség. Szerintem kitörtem volna a nyakam, ha végig fel kellene néznem.
- Más szóval kémkedtél utánam? - vontam föl szemöldökeimet mosolyogva. - És mit sikerült megtudnod rólam, kis pandafiú? - kuncogtam, majd összeborzoltam haját.
- Ne már Hyung! - húzta el fejét és elkezdte megigazítani rakoncátlan tincseit. - Tudod, mennyi időbe telt, ezt a külsőt magamra varázsolnom? Borzasztó ez a srác. Annyi időt tölt a fürdőben, hogy tökéletes legyen a külseje, hogy abba beleőszülök - kezdett el panaszkodni saját magától, én pedig csak hangosan nevettem rajta. - Ne nevess Joon! Ez nagyon nem vicces! - nézett rám sértődötten, de csak tovább kacagtam.
- Ne haragudj, de nem bírom abbahagyni. Úgy viselkedsz, mint egy kamasz, aki éppen lázad a szülei ellen és ciki neki, ha az anyukája megpuszilja - nevettem tovább, majd lassan lenyugodtam és megtöröltem szemeimet, mert már kicsordultak könnyeim.
- Kösz szépen Hyung - fonta össze kezeit mellkasa előtt és, mint egy sértődött gyerek pufogott, belőlem pedig újból kitört a nevetés, de hamar lenyugodtam és próbáltam valahogy kiengesztelni a fiút, hogy ne durcáskodjon. Ezen a délelőttön kissé úgy éreztem magam, mint egy apa, de egyáltalán nem bántam, hiszen így tudtam meg a legeslegtöbbet Tao-ról, majd miután elérkezett az idő, hogy hazafelé vegyem az irányt, boldogan kísért otthonomig, majd hagyott magamra, miután egy pillanat erejéig, megkóstolhattam ajkait, melyek a gondolataimba égette magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése