Páros: ChanHo, SuChan
Banda: EXO
Műfaj: fluff
Figyelmeztetés: A történet úgy íródott, hogy összekapcsolódnak a szereplők. Nem igazán ajánlatos kihagyni egy részt sem, mert akkor nem érthető, hogy mi miért történik.
Megjegyzés: A történetet a Nap nap után című film ihlette meg. Láttam a film előzetesét, és nagyon tetszett. Mivel még csak az előzetest láttam, így nem tudom, hogy mi a cselekmény végkimenetele, de az előzetes alapján alkotom ezt a történetet. Akit esetleg érdekel a film akkor itt nézheti meg az előzetest ---> (Nap nap után előzetes)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Nem anya. Nem mára beszéltük meg az ebédet. Egy hét múlva megyek pontosan - magyaráztam meg édesanyámnak, hogy miért nem ma mentem át hozzá. Már nem egyszer fordult elő, hogy anyám elnézte a naptárat és ilyenkor hosszas beszélgetés után tudtunk csak megegyezni. Miután vége szakadt a hosszas beszélgetésnek betettem a mikróba, hogy a reggeli kávémat megmelegítsem, ami kihűlt a hosszadalmas egyezkedésnek köszönhetően. Miután már a kanapén ültem és a tévét bámultam, nekikezdtem kortyolgatni a forró italt, mikor hirtelen csengettek. Értetlenül pislogtam a bejárati ajtó felé, majd letettem bögrémet a kis asztalra.
- Ma még ki fog zargat? - álltam fel kényelmes bútoromról és a bejárati ajtóhoz sétáltam. Talán kissé idegesen nyitottam ki az ajtót, mert az ott álló személy kissé hátrébb lépet. Tekintetemet rá emeltem, de csak az állát pillantottam meg, és nagyokat pislogva tereltem feljebb szemeimet, hogy szemeibe nézhessek. - Azt a... - kaptam kezemet szám elé, mielőtt még valami udvariatlan szót bökök ki, de kissé sokkolt a fiú magassága, mert nem nagyon találkoztam még ennyire magas emberrel. Már éppen kérdeztem volna valami értelemeset, mikor is megelőzött.
- Chanyeol vagyok - mutatkozott be mosolyogva, ami inkább volt vigyor, mintsem mosoly. Arca csak úgy ragyogott a boldogságtól, szemei csillogtak, akár a gyémánt és mikor végignéztem arcán, kitört belőlem egy kisebb nevetés, ezzel megtörve az idilli pillanatot. Értetlenül pislogott rám, de csak legyintettem egyet és egy nagyobb levegőt véve lenyugodva, és normális hangon megszólaltam.
- Ne haragudj, csak úgy nézel ki ezekkel a fülekkel, mint egy manó, de nagyon jól áll - vigyorogtam rá, majd megfogtam csuklóját. - Nah, gyere be! - húztam be kis lakásomba és mögötte becsukva az ajtót, invitáltam még beljebb. - Kérsz valamit? - kérdeztem kíváncsian, miközben megindultam a konyha felé.
- Valami innivalót elfogadok, köszi - vigyorgott és követett. - Amúgy meg, nekem is ez volt az első reakcióm, mikor megnéztem magam a tükörbe. Egy hatalmas manó ez az ember - nevetett, miközben körülpillantott a konyhában. - Nagyon szép kis lakásod van Joon. Egy ideje kíváncsi voltam, hogy milyen is belül az a lakás, amihez nap nap után hozlak - vigyorgott rám.
- Köszönöm - nyújtottam feléje mosolyogva italát, majd a nappali felé mutattam, hogy üljünk le ott, mert kicsit könnyebb lesz beszélgetni. Letelepedtünk a kanapén, kényelembe helyeztük magunkat, majd újra kezembe vettem kávémat és inni kezdtem.
- Történt valami? - kérdezte kíváncsian. - Amikor ajtót nyitottál, eléggé idegesnek tűntél.
- Jah, csak anyámmal beszéltem, kihűlt a kávém és pont akkor csengettél, mikor nekikezdtem volna - válaszoltam mosolyogva. - Nem voltam ideges, csak általában vasárnap senki sem zargat.
- Ohh, ne haragudj. Nem akartalak megzavarni, miközben pihensz. Amint ezt megittam már megyek is -mentegetőzött és már hajtotta is le az italt.
- Egyáltalán nem zavarsz Chanyeol. Nem is ezért mondtam. Nagyon örülök annak, hogy végre nem egyedül vagyok itthon és valakivel beszélgethetek. Már hiányzott az emberek társasága. Kissé antiszociális lettem mostanában, de igyekszem többet eljárni a munkatársaimmal, hogy ne forduljak magamba - mosolyogtam rá a fiúra.
- Akkor jó, maradok - helyezkedett el otthoniasan a bútoron és felfelé görbülő ajkakkal nézett rám.
- Ma milyen emberbe bújtál? - kérdeztem kíváncsian és üres bögrémet ismét a kis asztalra helyeztem.
- Nagyon bolondos gyerek ez a Chanyeol - nevetett fel. - Állandóan vigyorog, mindenkit képes megnevettetni, akár a puszta jelenlétével, mint ahogy az nálad is sikerült - vigyorog. - Mondhatom azt is erről a gyerekről, hogy nagyon sokoldalú. Több hangszeren is játszik, dalokat ír, és nagyon szeret színészkedni. Egész érdekes ember, tök jó lenne rendesen is megismerni. Ha esetleg újra a régi lennék, tuti fel fogom keresni. Most már tudom hol lakik - kuncog.
- Azta, tényleg nagyon sokoldalú. Én is szívesen megismerném. Kíváncsi vagyok, milyen amikor igazán önmaga - mosolyogtam a fiúra, majd tovább hallgattam, hogy mi mindent tud Chanyeolról. Egészen addig húzódott el beszélgetésünk, míg nem az egész napot nálam töltötte és olyan este tíz óra felé indulhatott útjára, hogy holnap ismét egy új embert ismerhessünk meg mind a ketten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése