2018. március 24., szombat

Szerelmes prím 4/11

   Szereplők: Kim Joonmyeon (Suho) és Byun Baekhyun
   Páros: BakeHo, SuBaek
   Banda: EXO
   Műfaj: fluff
   Figyelmeztetés: A történet úgy íródott, hogy összekapcsolódnak a szereplők. Nem igazán ajánlatos kihagyni egy részt sem, mert akkor nem érthető, hogy mi miért történik.
   Megjegyzés: A történetet a Nap nap után című film ihlette meg. Láttam a film előzetesét, és nagyon tetszett. Mivel még csak az előzetest láttam, így nem tudom, hogy mi a cselekmény végkimenetele, de az előzetes alapján alkotom ezt a történetet. Akit esetleg érdekel a film akkor itt nézheti meg az előzetest ---> (Nap nap után előzetes)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

   Egyetlen egy dolgot szerettem a szombati napban, hogy korán végeztem a munkával. Valamikor fél egy felé tehettem ki a lábamat a cégtől, mikor megcsörrent telefonom és az üzenet, ami megadta a mai nap találkozó helyét. Mosolyogva bandukoltam el a céghez legközelebbi parkhoz és ott is megkerestem az említett tavat, mely körül rengeteg embert véltem felfedezni és tanácstalanul álldogáltam, hátha ő megtalál engem. Fejemet jobbra-balra döntögetve kémleltem az embereket, hátha valaki elárulja magáról, hogy vele kell találkoznom magam, közben pedig azon gondolkodtam, hogy ma milyen tulajdonságokkal felruházott személlyel töltöm a napot.
   Teltek a percek és kissé megunva az álldogálást, az egyik padhoz sétáltam és letelepedtem rá, miközben a tavat kémleltem és gyönyörködtem a kis- és nagycsaládok szórakozásában, amint a szülők felhőtlenül játszottak gyermekeikkel. Jó volt látni, hogy akadtak még olyan felnőttek, akik kihozzák a levegőre gyermekeiket és nem a tévé vagy a számítógéppel próbálják lefoglalni őket. Mosolyogva döntöttem hátamat a háttámlának és úgy kémleltem a parkot, mikor hirtelen valaki eltakarta szemeimet. Először ijedten forgattam fejemet, egészen addig, míg meg nem hallottam egy hangot.
   - Baekhyun vagyok - mutatkozott be és innen tudtam, hogy nincs félnivalóm és az, aki letakarta a szemem, nagyon nagy valószínűséggel az a személy, akivel az elmúlt hónapban nap nap után találkoztam. Kezeimet rávezettem a fiú kezeire, majd elhúztam szemeim elől, hogy visszanyerjem látásomat.
   - Leülsz mellém Baekhyun? - döntöttem hátra fejemet, így fejem a fiú hasfalának billent, aki gyermeki mosollyal ajkain bólintott egyet, majd huppant le mellém a padra és, mint egy öt éves , várva a jutalmat, pislogott rám nagy szemekkel. - Mond csak. Látom, hogy valamit nagyon el akarsz mesélni - nevettem fel és kíváncsian vártam a mesét.
   - Felvettek ahhoz a céghez, ahol te is dolgozol - mondta hatalmas vigyorral ajkain, nekem pedig leesett az állam.
   - Gratulálok Baekhyun! - öleltem magamhoz a fiút szorosan és megveregettem vállát. - De várj! - toltam el magamtól. - Most Baekhyunt, vagy téged vettek fel? - billentettem oldalra fejemet.
   - Engem-engem - vigyorgott nagyban. - Emlékeztem, hogy ma lesznek kint az eredmények és reggel gyorsan felléptem Baekhyun gépéről és megláttam, hogy ott virít a nevem. Teljesen felpörögtem most ettől - kezdett el tapsikolni, mint egy gyerek és nem bírtam ki, hogy ne nevessek fel.
   - Nagyon gratulálok. Akkor áprilistól munkatársak leszünk? - vigyorogtam rá. - Ezt meg kell ünnepelnünk. Hová szeretnél beülni? - kíváncsiskodtam.
   - Pontosan így van. Van itt a közelben bubble tea? - kezdte el forgatni fejét, hátha megleli valahol a helyet. Mosolyogva álltam fel a padról és nyújtottam feléje kezemet.
   - Gyere! Meghívlak egyre! Ez lesz az ünneplésünk - vigyorogtam.
   - Támogatom ezt! - pattant fel és várta, hogy vezessem a megfelelő irányba.
   Az egyik irányba kezdtem invitálni, míg ki nem értünk a parkból és egy-két utcát lesétálva meg is érkeztünk a kis helyiségbe, ahol Baekhyun kikérte magának kedvenc italát - mint megtudtam. A teákat a kezünkben fogva róttuk az utcákat, miközben a munkáról beszélgettünk, meg kíváncsiskodtam maga Baekhyun felől, hogy milyen ember is. Nevetve hallgattam minden bolondságát és ragyogó ötleteit, miközben a napsütés eltűnt az égről és a narancságra félhomály került helyére. Boldogan sétáltunk egymás mellett, míg az éjszaka nem kerített minket hatalmába és váltunk el egymástól, mint ágtól a levél.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése