Páros: Sulay
Banda: EXO
Műfaj: fluff
Figyelmeztetés: A történet úgy íródott, hogy összekapcsolódnak a szereplők. Nem igazán ajánlatos kihagyni egy részt sem, mert akkor nem érthető, hogy mi miért történik.
Megjegyzés: A történetet a Nap nap után című film ihlette meg. Láttam a film előzetesét, és nagyon tetszett. Mivel még csak az előzetest láttam, így nem tudom, hogy mi a cselekmény végkimenetele, de az előzetes alapján alkotom ezt a történetet. Akit esetleg érdekel a film akkor itt nézheti meg az előzetest ---> (Nap nap után előzetes)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A munkában ülve, csak arra vártam, hogy végre a kismutató a négyre tévedjen, miközben a nagymutató a tizenkettesre, mert ez jelentette a végét a napnak. Reggel semmilyen üzenet nem várt, és kezdtem kissé aggódni, hogy esetleg történt vele valami, ami miatt nem tud írni, de mikor dél körül végül megérkezett a várva várt üzenet, mosolyogva olvastam el és jegyeztem fel a helyszínt. megnéztem a térképen merre is kell mennem, majd mikor végre elszabadulhattam munkahelyemről nekivágtam az útnak.
Vigyorogva pattantam fel az egyik buszra, majd pár megállóval később le is szálltam, így megérkeztem a célomhoz, ami egy táncstúdió volt. Kissé értetlenül pislogtam az épületre, majd vállat vonva indultam meg befelé, pontosan a harmadik emeletre. Ahogy egyik lépcsőfok után jött a másik, úgy lett hangosabb a zene, ami nagy valószínűséggel arról az emeletről érkezett, amelyikre tartottam. Fellépve a megfelelő szintre, egy nagyobb levegőt vettem, mert ez a harmadik emelet olyan magasan van, mint az ötödik. Összeszedve magamat indultam el a kis folyosón, majd az egyetlen ajtón kopogtattam, de mivel túl hangos volt a zene, így arra következtettem, hogy a kopogással semmit se érek. Benyitottam és kezemben maradt a kilincs, ahogy végigpásztáztam a tekintetemet a termen, de nem ez volt az oka, ami miatt földbe gyökerezett a lábam.
A terem közepén egy nagyjából velem egyidős fiút láttam, amint a zene ütemére mozgatta teste minden egyes porcikáját, de nem is akárhogy. Konyítottam valamennyit a tánchoz, régebben táncoltam, de ez már magas volt nekem. Hatalmas szemekkel pislogtam, miközben figyeltem mozdulatait és csak akkor zökkentem ki bambulásomból, mikor elhalt a zene és megpillantottam rám szegezett tekintetét.
- Ne haragudj! Nem akartalak megzavarni. Úgy tűnik rossz helyre jöttem - kezdtem el magyarázkodni, miközben össze-vissza kapkodtam tekintetemet.
- Nem vagy rossz helyen Joon - szólt hozzám lágy hangom, mire értetlenül néztem rá, mert nem tudtam, honnan is tudja a nevem. Értetlen arckifejezésemre, felnevetett, majd odajött hozzám. - Yixing vagyok. Ahogy Luhan és Minseok is - vigyorgott rám, mire nekem a hallottaktól leesett az állam.
- Most ugye csak viccelsz? - nevettem el magam. - Bocsi, csak kissé sokkolódtam, hogy egy ilyen emberrel találtam szembe magam hirtelen - simítottam tenyeremet tarkómra.
- Milyen emberrel? - kérdezte kíváncsian.
- Hát, aki ennyire jól mozog - haraptam be alsó ajkamat, miután megtettem vallomásomat. Tudtam jól, hogy felesleges "belezúgnom" a kinézetébe, hiszen holnap úgyis másképp fog kinézni, de mégis akármilyen testet ölt, mindig elrabolja a szívemet. Kacagva fogta meg kezemet és húzott be a terem közepére, majd elengedve engem indult meg a párkányon pihenő laptop felé és pár gombnyomás múlva, újra felcsendült az a szám, ami érkezésemkor is szólt. Még értetlenebb arckifejezéssel ajándékoztam meg őt, de őt ez egyáltalán nem zavarta. Mögém állt és nekilátott a tanításomnak. Minden egyes mozdulatát úgy figyeltem, mintha életemben először csinálnék ilyet, pedig korántsem volt így.
Teltek a percek, majd az órák és mire észbe kaptam már egymás mellett táncoltunk Yixinggel, ahogy mozdulataink teljes szinkronban voltak, a lélegzetünk és eggyé vált, miközben egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Boldog voltam, ahogy együtt roptuk a táncparketten és újra szabadnak érezhettem magam. Testemet egyfajta megkönnyebbültség, kellemes fáradtság járta át, amint véget ért a már századjára hallott dal és mi lihegve tekintettünk egymásra. Semmi erő nem volt lábaimban és ezt Yixing észrevette, így elém lépett és hátát mutatva nekem guggolt le. Mosolyogva karoltam nyakába és másztam hátára, mire lábaimba karolt és állt fel velem a hátán, majd megindult kifelé. Nem törődtünk semmivel, csak azzal, hogy ez a kellemes együttlét, ne vesszen a semmibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése