Páros: SuHan
Banda: EXO
Műfaj: fluff
Figyelmeztetés: A történet úgy íródott, hogy összekapcsolódnak a szereplők. Nem igazán ajánlatos kihagyni egy részt sem, mert akkor nem érthető, hogy mi miért történik.
Megjegyzés: A történetet a Nap nap után című film ihlette meg. Láttam a film előzetesét, és nagyon tetszett. Mivel még csak az előzetest láttam, így nem tudom, hogy mi a cselekmény végkimenetele, de az előzetes alapján alkotom ezt a történetet. Akit esetleg érdekel a film akkor itt nézheti meg az előzetest ---> (Nap nap után előzetes)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Miután reggel megébredtem és magamba öntöttem pár bögrényi kávét, még kissé álmosan olvasgattam az interneten a híreket. Valahogy tájékozódnom kellett a világ dolgairól, ha már a tévét nem kapcsoltam be minden egyes este. Miközben a híreknek szenteltem minden figyelmemet, egy üzenetem érkezett, ami egyből felébresztett. Vigyorogva olvastam el a sorokat, majd kezdtem neki a készülődésnek, hogy odaérjek a találkára. Izgatottan öltöztem föl, és nem tudtam, hogy mire számítsak. Volt, hogy egy lánnyal találkoztam egyik nap, de mostanában leginkább fiúként látom őt, ami egyáltalán nem zavar. Egyáltalán nem érdekel, hogy néz ki, csak az a fontos, hogy vele lehessek, azzal a személlyel, aki március elsején elrabolta a szívemet, a nagyon kedves mosolyával.
Sietve érkeztem a buszmegállóba, mert semmi kedvem nem volt fél órát várakozni a következőre és lekésni a randimat. Igen, elkezdtem randiknak hívni ezeket a találkozókat, mert ha úgy vesszük azok. Ugyan azzal a személlyel találkozom nap nap után, csak a teste más. Az elején furcsa volt, mindig más arccal látni, de végül csak megszoktam.
Izgatottan pattantam fel a buszra, ami körülbelül fél órával később meg is állt a számomra megfelelő megállóban. Leszálltam róla és kíváncsi szemekkel tekintettem körbe, amint megláttam a keresett helyet, már siettem is oda, megvettem a jegyemet, majd bementem. Nagy szemekkel pislogtam körbe, mert egyáltalán nem értettem, hogy miért itt találkoztunk. A térképen megkerestem merre is találom az erdei állatokat és, ahogy megvolt az útvonal neki is indultam és csak reménykedtem, hogy ott találjam őt. Az idő nagyon kellemes volt és egyre izgatottabbá váltam, ahogy közeledtem a ketrecek felé. Senkit sem láttam a környéken, így kicsit tovább sétáltam, míg egy fiút nem pillantottam meg, amint egy őzikének adott egy kis zöld levelet. Nem mertem megszólítani, mert féltem, hogy esetleg bolondnak néznek, amiért idegeneket szólítok le. Az órámra pillantottam és láttam, hogy pontban időben értem ide. Elhatároztam, hogy megszólítom a fiút és lesz, ami lesz. Felemeltem a fejemet és szóra nyitottam ajkaimat, mikor is két hatalmas őzike szem szegeződött rám. hatalmasakat pislogtam, mire a fiú a nyakamba ugrott és szorosan ölelt magához. Semmit sem kellett kérdeznem, vagy mondanom, egyből fontam szorosan köréje karjaimat és öleltem annyira szorosan magamhoz, amennyire csak tudtam.
- Luhan - mondta vigyorogva, mikor kissé elhúzódtunk egymástól, így már tudtam, hogy milyen néven is kell szólítanom őt a mai napon.
- Szép név. Nagyon tetszik - mosolyogtam rá kedvesen és leültünk az egyik padra, majd nekikezdtünk a beszélgetésnek, amit a tegnapi nap nem tudtunk befejezni. Mindig érdekelt, hogy a személy, akinek az életét éppen átéli, milyen is. Részletes beszámolót kaptam, hogy milyen ember is az illető, mivel is foglalkozik, hány éves. Szerencsére sose fordult még elő, hogy valami idős bácsi vagy éppen egy kis gyerek egy napját kelljen átélnie, az talán eléggé nagy változás lenne hirtelen a húszas éveiből kiszállni az embernek és egy teljesen más évjáratba kerülni.
- Tudod - szólalt meg egy kisebb csend után és felfelé görbülő ajkakkal nézett szemeimbe. - Nagyon örülök annak, hogy találkoztunk a kávézóban, de leginkább annak, hogy mindezek ellenére nem kerülsz és szívesen találkozol velem. Ezért nagyon hálás vagyok neked - hajolt közelebb arcomhoz, majd bőrömre egy leheletnyi puszit nyomot. Leginkább azért volt ilyen rövid, mert nyilvános helyen voltunk, ahol bármikor felbukkanhat valaki és lebukhatunk mindenki előtt.
- Magadnak legyél hálás Luhan, amiért ilyen személyiséged van. Mindennél jobban meg szeretnélek ismerni, meg ezt az egészet, vajon hogyan is folyik, mert segíteni akarok neked, hogy boldog legyél - mondtam ki gondolataimat egyből, de nem is kívántam visszaszívni őket, mert tényleg így gondoltam. Szerettem volna valahogy segíteni neki, de ha azzal teszem őt boldoggá, hogy mellette legyek minden egyes nap, akkor megteszem. Az elmúlt huszonkét napban rengeteg embert ismertem meg, de őt is egyre jobban.
- Te vagy a legcsodálatosabb ember, akivel valaha találkoztam - döntötte fejét vállamra, miközben egyik kezével végigsimított karomon, majd ujjai végigcsúsztak tenyeremen, míg ujjaim köré nem fonódtak és így voltunk addig, míg az állatkert be nem zárt és telepedett ránk az éjszakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése