Páros: XiuHo
Banda: EXO
Műfaj: fluff
Figyelmeztetés: A történet úgy íródott, hogy összekapcsolódnak a szereplők. Nem igazán ajánlatos kihagyni egy részt sem, mert akkor nem érthető, hogy mi miért történik.
Megjegyzés: A történetet a Nap nap után című film ihlette meg. Láttam a film előzetesét, és nagyon tetszett. Mivel még csak az előzetest láttam, így nem tudom, hogy mi a cselekmény végkimenetele, de az előzetes alapján alkotom ezt a történetet. Akit esetleg érdekel a film akkor itt nézheti meg az előzetest ---> (Nap nap után előzetes)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Amint elolvastam a néhány perce érkezett üzenetet, már siettem is a találkozó helyére. Hónap elején megismerkedtem egy férfivel, aki belopta magát a szívembe. Egész nap SMS-eztünk és mikor azt gondoltam, hogy másnap elhívom randira, nem ismert fel. Döbbenten álltam előtte és nem értettem semmit sem. Búsan bandukoltam az utcákon, mikor mellém csapódott egy férfi és a nevemen szólított. Még sosem láttam, de ő úgy beszélt hozzám, mintha ismerne. Hatalmas szemekkel pislogtam rá, mire mindent elmesélt. Valamiért minden nap más ember testében ébred, de mindig valahol a környéken. Hasonlít a legutóbbihoz, de mégse ugyan az. Először azt hittem, hogy csak szórakozik velem, de mikor egy olyan mondatot mondott, amit csak mi ketten tudtunk. "Nagyon kedves a mosolyod". Ez volt az a három szó, amivel meggyőzött, hogy ő az a férfi tegnapról, csupán más testben. Az egész napot átbeszéltük és megegyeztünk abba, hogy minden reggel, mikor felébred ír egy üzenetet és találkozunk, amint mindketten szabadok vagyunk. Így kezdődött el ez az érdekes barátság.
Ahogy ráléptem a zöld gyepre egyből körbetekintettem, mire megpillantottam alakját a pálya kellős közepén, hatalmas vigyorral ajkain és hevesen integetett nekem, hogy minél előbb kerüljek melléje. Sietős léptekkel indultam meg feléje és mikor előtte voltam, egyből megöleltem. Attól, hogy más testtel rendelkezett valami mindig ugyan az maradt.
- Még mindig nagyon kedves a mosolyod - mondtam mosolyogva, ahogy hozzábújtam és nem érdekelt, hogy ez volt az első alkalom, hogy ilyen hosszasan öleltem magamhoz.
- Te pedig még mindig ugyanolyan helyes és kedves vagy, mint hónap elején - vigyorgott nagyban és megsimogatta hátamat. - Van kedved rúgni párat? - kérdezte érdeklődve, mire csak bólintottam egyet és már el is kezdtünk a kapura rúgni. Ő sokkal jobb volt nálam és ezt meg is jegyeztem neki. - Igen, ez a fiúcska nagyon szeret focizni és mint megtudtam, elég régóta űzi ezt a sportot - válaszolta boldogan és tovább folytattuk eddigi tevékenységünket, míg be nem sötétedett. Kötelező volt, minden este hazakísérnie és csak ott váltunk el egymástól, de ez a séta most más volt, mint az eddigiek. Az utcákat róttuk, mikor egyszer csak megéreztem, amint ujjai csuklómra tévednek, onnan meg tenyerembe és fonta ujjait össze az enyéimmel. Meglepetten pillantottam fel rá, de csak tovább mosolygott és el nem engedte a kezem, míg a lakásom elé nem értünk.
- Minseok - szólítottam meg mai nevén. - Mióta tart ez? - kérdeztem rá arra a kérdésre, ami már az első nap óta meg akartam kérdezni. Sóhajtva kezdte el simogatni kézfejemet hüvelykujjával, mire rám emelte tekintetét.
- Az első találkozásunk előtt néhány héttel kezdődött. De az igazi énem az volt, akivel találkoztál a kávézóban. Az vagyok én valójában - válaszolta meg őszintén.
- Akkor már fél hónapja éled meg mások életét? - néztem kíváncsi szemekkel, közben felrémlett a kávézóban töltött percek.
- Igen, de csak azóta vagyok boldog, mióta találkoztunk és van valaki, aki fényt hoz az életembe - mosolygott rám, majd arcomra simította kezét és ajkaimra csókolt. Nem volt hosszú, se rövid, pont olyan hosszúságú, amire szüksége volt az embernek. - Holnap találkozunk - suttogta ajkaimra, majd elengedve kezem indult meg jelenlegi otthonába, én pedig addig nem léptem be, míg nem hallottam a kapu hangját, hogy elhagyta a lakótömböt. Sóhajtva léptem be lakásomba és próbáltam felemészteni mindent. Összezavarodottan feküdtem el ágyamon, majd igyekeztem végiggondolni mindent, hogy mi legyen a folytatás és talán megálmodni a megoldást..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése