Feladat: 80.
„Vegyél mély levegőt!”
Páros: 93.
Lee Jaejin x Lee Hongki
Érintett
banda: FT. Island
Műfaj: fluff
Megjegyzés: A történet a Százféleképp szeretlek projekt keretén belül készült . Egy megadott mondattal és párossal kellett alkotni történetet.
- HONGKI!!
– hallottam nevemet, amint valaki azt üvöltötte a reptéren. Egyből a hang
irányába fordultam és mire ezt megtettem, már a karjaimban is volt a mosolygós
fiúcska, kit már lassan egy hónapja, hogy nem láttam.
- Szia
– üdvözöltem mosolyogva és megsimogattam haját, miközben arcát belefúrta
felsőmbe, kezei erősen markolászták az anyagot. – Jól utaztál?
- Igen-igen.
És annyi mindent kell mesélnem! – kapta fel hirtelen fejét, még szerencse, hogy
nem voltam felette, mert akkor az állkapcsom kárára ment volna.
- Mond
csak – bíztattam és elvéve tőle a cuccát, indultunk el a kocsi felé, miközben
szája be nem állt.
Az úton egyszer
sem szólaltam meg, csak hallgattam, amint lelkesen beszélt az elmúlt egy
hónapról, amit külföldön töltött. Minden egyes napját lerészletezte, rengeteg
képet készített, mint megtudtam, amiket otthon meg is fog mutatni és talán ma
este egyáltalán nem fogunk semmit sem aludni, mert még sehol sem tartott a
mesében.
- …és
annyira magasan voltunk, hogy azt hittem le fogok esni. Meg…
Csak hallgattam és
hallgattam, mindent megjegyeztem, amit mondott. Lassan baktattunk fel a
lakásunkig, kinyitottam előtte az ajtót, ő pedig egyből lekapta magáról cipőjét
és bevetődött az ágyra.
- Annyira
jó itthon lenni! – feküdt a hátára, szétterítette karjait és mélyeket
szippantott a levegőből. – Jajj, azt nem is meséltem, amikor elmentünk a… - ült
fel villám gyorsan.
- Jaejin
– fogtam be a száját, miközben megtámaszkodtam combján. – Vegyél mély levegőt! – utasítottam, mert már kezdtem attól félni,
hogy beszéd közben nem vesz levegőt. Bólintott egyet, így elvettem kezemet
szája elől, de meg is bántam, mert amint nem volt semmi sem beszélőkéje előtt,
folytatta ott, ahol abbahagyta. Mosolyogva csóváltam a fejemet, majd kezdtem el
valami ételt készíteni neki, és mikor úgy éreztem ideje, elnémítani a
fiatalabbat, meg is tettem, de most nem a kezemmel fogtam be lepénylesőjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése