Szereplők: Jang Yijeong, Song Kyungil, Na Dokyun, Kim Sihyoung és Kim Jaeho
Páros: KyungJeong
Banda: History
Korhatár: +12
Műfaj: fluff, testvérszerelem
Figyelmeztetés: testvérszerelem, trágár szavak/kifejezések
Megjegyzés: A történetben Kyungil és Yijeong édestestvérek. Két év különbség van a két fiú között.
~6 évvel később~
- Hyung!! - vetődött egyből a nyakamba, amikor a kapuban várakoztam rá péntek délután. - De jó, hogy látlak! - ölelt szorosan magához, amennyire csak lehetett.
- Kipréseled belőlem a levegőt, Yijeong - nevettem fel, ahogy próbáltam leszedni nyakamról a fojtogató karokat. Nem mintha annyira rosszul esett volna ölelés, mert nagyon jól esett és szerettem is ölelgetni, de a fojtogatást már annyira nem.
- Ne haragudj! - nézett rám kis kutya szemekkel. - Csak annyira örülök, hogy idejöttél. Mehetünk együtt haza? - kérdezte nagy lelkesedéssel.
- Persze - borzoltam össze haját, majd hatalmas vigyorral az arcunkon indultunk hazafelé. Szerencsére nem laktunk messze, így gyalog tettük meg az utat, ahogy az elmúlt tíz évben is. Yijeong végig fecsegett az úton, be nem állt a szája. Mindig azt mesélte el ilyenkor, mi is történt vele aznap, és hogy mit szeretne a hétvégén csinálni.
A házhoz érve gyorsan siet is be, hogy elfoglalhassa kedvenc helyét a kanapén, én meg csak battyogok utána. Magam után bezártam az ajtót és elpakoltam szanaszét hajigált ruhadarabjait, vagy csak megigazítottam, mert ilyenkor képtelenség bármire is megkérni. A konyhába vettem az irányt, hogy a hűtőben található ebédet megmelegítsem magunknak és elfogyaszthassuk. Kipakoltam az ételeket, hallottam, ahogy a tévé lassan elindult Yijeong pedig nesztelenül próbált meg a hátamra ugrani, de mikor ez megtörtént nem is lepődtem meg. Túlságosan jól ismertem. Mosolyogva folytattam az ebédünk elosztását, mire csak lemászott a hátamról és lebiggyesztett ajkakkal támaszkodott meg velem szemben a pulton.
- Ez nem ér hyung.. - nézett rám szomorú szemekkel és egyre inkább harapdálta ajkait, hátha megsajnálom és teszek valamit érte.
- Túlságosan kiismertelek már Yijeong-ah, hogy észrevétlenül le tudj támadni - vigyorogtam rá és picit előrébb hajolva megpöcköltem orrát. - Ismerhetnél már annyira, hogy tud mit tudok rólad - néztem szemébe, miket most összezárva tartott, de amikor kinyitotta őket boldogan vártam szavait. - Menj vissza tévézni, mindjárt viszem az ebédet - hessegettem el és már vittem volna a mikróhoz a tányérját, mikor mellém sétált és megállított. Értetlenül néztem le rá, közel se ért még a vállamig, de ha nagyon erőlködött, akkor talán az államat meg tudta puszilni, de mivel még nem gyakorolta, így ezt nem tudtuk. Léptem volna tovább, amikor is megkapaszkodott karomban, lábujjhegyre emelkedett és kissé lehúzva magához érintette puha ajkait arcomhoz. Éreztem, ahogy a szemeim megdermedtek, pislogni sem tudtam a hirtelen ért kellemes érzéstől, majd ahogy teltek a pillanatok, úgy lett egyre jobb az érzést, és nem akartam, hogy vége legyen. Lassan eltűntek az ajkak bőrömről, ő pedig csak mosolyogva nézett rám.
- Köszönöm Kyungil hyung - mondta, aztán el is tűnt a szemem elől, amint elfoglalta helyét a kanapén, én meg ott álltam a kezemben a tányérral és a padlót bámultam, ahol eddig állt. Kiszáradt a torkom és éreztem, amint a szívem furcsán kezdett el verni. Fájt. Elhessegetve a gondolatokat léptem a mikróhoz, majd betettem az ebédjét és az órát kezdtem szuggerálni, hogy ne gondoljak semmire se.
- Hülye vagy Kyungil - beszélgettem magammal. - Csak fáradt vagy és túlreagálsz mindent - mosolyodtam el, majd a csaphoz lépve, kissé megmostam az arcomat, hogy felébredjek. Tényleg fáradt voltam, minden órában dolgozatokat írtunk és ráadásul testnevelésen is megdolgoztatott minket a tanár, ami ritkának mondhattam. Sóhajtava töröltem meg arcomat, majd kivéve Yijeong ebédjét, betettem az enyémet, addig az övével besétáltam a nappaliba és letettem a dohányzóasztalra. Köszönésképpen egy aranyos mosolyt kaptam a fiatalabbtól és összeborzolva haját, mentem az ebédemért vissza, végül pedig lehuppantam mellé a kanapéra, hogy filmnézés közben elfogyasszuk az anya által készített finomságokat.
- Segítsek majd a házi feladatodban? - szólaltam meg két falat között, ahogy a tévét bámultam. Még rá se néztem, annyira lekötött a film, de tudtam a választ anélkül is, hogy mondta volna.
- Azt nagyon megköszönném hyung - hallottam hangját és szemem sarkából láttam, ahogy vigyorgott, miközben a villájára tűzte fel az ételt. Az én kisöcsém.
- Ez nem ér hyung.. - nézett rám szomorú szemekkel és egyre inkább harapdálta ajkait, hátha megsajnálom és teszek valamit érte.
- Túlságosan kiismertelek már Yijeong-ah, hogy észrevétlenül le tudj támadni - vigyorogtam rá és picit előrébb hajolva megpöcköltem orrát. - Ismerhetnél már annyira, hogy tud mit tudok rólad - néztem szemébe, miket most összezárva tartott, de amikor kinyitotta őket boldogan vártam szavait. - Menj vissza tévézni, mindjárt viszem az ebédet - hessegettem el és már vittem volna a mikróhoz a tányérját, mikor mellém sétált és megállított. Értetlenül néztem le rá, közel se ért még a vállamig, de ha nagyon erőlködött, akkor talán az államat meg tudta puszilni, de mivel még nem gyakorolta, így ezt nem tudtuk. Léptem volna tovább, amikor is megkapaszkodott karomban, lábujjhegyre emelkedett és kissé lehúzva magához érintette puha ajkait arcomhoz. Éreztem, ahogy a szemeim megdermedtek, pislogni sem tudtam a hirtelen ért kellemes érzéstől, majd ahogy teltek a pillanatok, úgy lett egyre jobb az érzést, és nem akartam, hogy vége legyen. Lassan eltűntek az ajkak bőrömről, ő pedig csak mosolyogva nézett rám.
- Köszönöm Kyungil hyung - mondta, aztán el is tűnt a szemem elől, amint elfoglalta helyét a kanapén, én meg ott álltam a kezemben a tányérral és a padlót bámultam, ahol eddig állt. Kiszáradt a torkom és éreztem, amint a szívem furcsán kezdett el verni. Fájt. Elhessegetve a gondolatokat léptem a mikróhoz, majd betettem az ebédjét és az órát kezdtem szuggerálni, hogy ne gondoljak semmire se.
- Hülye vagy Kyungil - beszélgettem magammal. - Csak fáradt vagy és túlreagálsz mindent - mosolyodtam el, majd a csaphoz lépve, kissé megmostam az arcomat, hogy felébredjek. Tényleg fáradt voltam, minden órában dolgozatokat írtunk és ráadásul testnevelésen is megdolgoztatott minket a tanár, ami ritkának mondhattam. Sóhajtava töröltem meg arcomat, majd kivéve Yijeong ebédjét, betettem az enyémet, addig az övével besétáltam a nappaliba és letettem a dohányzóasztalra. Köszönésképpen egy aranyos mosolyt kaptam a fiatalabbtól és összeborzolva haját, mentem az ebédemért vissza, végül pedig lehuppantam mellé a kanapéra, hogy filmnézés közben elfogyasszuk az anya által készített finomságokat.
- Segítsek majd a házi feladatodban? - szólaltam meg két falat között, ahogy a tévét bámultam. Még rá se néztem, annyira lekötött a film, de tudtam a választ anélkül is, hogy mondta volna.
- Azt nagyon megköszönném hyung - hallottam hangját és szemem sarkából láttam, ahogy vigyorgott, miközben a villájára tűzte fel az ételt. Az én kisöcsém.
Ahw, annyira édesek T-T
VálaszTörlésDe még mindig nem találom az első részt :(
Mindegy, olvasok tovább ❤
Ugye, milyen cukik? *-*
Törlés