Évek 2/5 (KyungJeong)

   Szereplők: Jang Yijeong, Song Kyungil, Na Dokyun, Kim Sihyoung és Kim Jaeho
   Páros: KyungJeong
   Banda: History
   Korhatár: +12
   Műfaj: fluff, testvérszerelem
   Figyelmeztetés: testvérszerelem, trágár szavak/kifejezések
   Megjegyzés: A történetben Kyungil és Yijeong édestestvérek. Két év különbség van a két fiú között.

~5 évvel később~

   - Hyung!! - hangzott fel hangja messze tőlem. Az iskola udvarán ültem egy padon, a barátaimat várva, hogy elindulhassunk edzésre, de helyettük az öcsém rohant egyenesen felém. Vigyorogva álltam fel onnan és kitárt karokkal vártam, hogy nekem ütközzön aprócska testével. Néhány napja töltötte be a nyolcadik életévét és ezzel együtt elkezdte a második osztályt. Természetes volt, hogy ugyanabba az iskolába járjon, mint én, mert így együtt jöhettünk iskolába és mehettünk is haza órák után vagy edzés után. Néha én előbb végeztem, olyankor az osztálya előtt várakoztam, vagy ha nekem kellett tovább bent maradni, akkor beült az osztályomba és megvárt. Anyáék eléggé sokáig dolgoznak, így nekem kellett Yijeong-ot mindenhova vinnem és bejelentkezni, hogyha hazaértünk.
   Erősen csapódott neki mellkasomnak, ahogy nekem futott, de egyáltalán nem bántam, mert nagyon szerettem őt. Hatalmas mosollyal az arcán nézett fel rám, miközben karjaival olyan szorosan ölelt, mintha az élete múlna rajta.
   - Mit csinálsz is öcskös? Nincs még órád? - kérdeztem rá, mert általában keddenként négyig itt van a suliba, amíg én edzésen voltam és utána jöttem érte, hogy hazamenjünk.
   - Most mondta tanító néni, hogy nem lesz megtartva az óra, mert a másik tanító néni lebetegedett. Én meg tudtam, hogy még nem kezdődött el az edzésed hyung, így lejöttem, hogy elmenjek veled és Dokyun, Sihyoung és Jaeho hyung-gal edzésre. Ígérem, csendben leszek és nem leszek az utatokban. Múltkor is megengedted, hogy jönnek - nézett rám könyörgően, én pedig mosolyogva borzoltam össze haját.
   - Jöhetsz, de akkor tényleg csendben kell maradnod. Tudod, hogy oda kell figyelnünk. És a padon maradjál Park edző mellett - kötöm ki a szabályokat, mert nem szeretném, ha a labda eltalálná, mint a múltkor.
   - Ígérem végig ott leszek. Maximum pisilni megyek ki, de azt is csak akkor, amikor a pálya másik végén lesztek, így nem lesz bajom - mondta végig hatalmas vigyorral az arcán, mert tudta jól, nem tudok ellenállni neki.
   - Megegyeztünk - pöcköltem meg az orrát, mire fogait kivillantva nézett rám boldogan.
   Lassan megérkeztek a többiek is, így ötön indultunk el a tornateremhez, hogy nekikezdhessünk az edzésnek. Yijeong-ot beküldtem a terembe, hogy szóljon az edzőnknek, hogy ő itt szeretne lenni az edzésen, mint néző. Addig, mi az öltözőbe mentünk, hogy átvegyünk a tesi ruháinkat. A fiúkat az edzésen keresztül ismertem meg és mióta együtt játszunk azóta elválaszthatatlan barátok lettünk. Igaz, én voltam a legidősebb mindenki közül, mégis jól kijöttünk. Jaeho majdnem egy évvel volt idősebb Yijeong-nal, de szellemileg túlszárnyalt mindenkit. Jó néha előjön belőle az öt éves kisfiú, de valamikor még engem is meglep az okosságaival.
   Már majdnem kész voltam, amikor is Sihyoung mellém lépett.
   - Kyungil, mi nem akarunk rosszat, de.. nem nagyon kedveljük az öcsédet.. Állandóan a nyakadon csüng. Amikor meg játszunk mindig véded, így az egésznek nem izgalmas.
   - De hát ő az öcsém. Miért ne lehetne velem? - kérdeztem értetlenül, ahogy feléje fordultam.
   - Ő fiatalabb, mint mi. A saját barátaival kéne lennie, nem pedig veled - szólal meg Dokyun, de egyáltalán nem néz rám.
   - Meg nagyon félénk. Mindentől óvni kell. Akárhova megyünk, ő is ott van - mondja Jaeho. - Mindig miatta kell előbb abbahagyni a játékot, mert elfáradt vagy álmos, és akkor te hazaviszed, minket meg otthagysz.
   Mondatuk hangzott végig a fejemben, az edzés végéig. Mit kéne tennem?