Yoda (ChanXing)

   Szereplők: Park Chanyeol és Zhang Yixing
   Páros: ChanXing
   Banda: Exo
   Korhatár: nincsen
   Műfaj: fluff
   Megjegyzés: Ezt a történetet Szuhád Khalilnak írtam, mert ő is olyan szépségeseket írt nekem, hogy nem tudom miként is viszonozhatnám jobban a kedvességét, minthogy én is alkotok neki valamit :3 <3 Így megszületett ez a kis történet :3 <3 A történetet egy KFC és reklám ihlette meg XDDDD



   Lassan ballagtam hazafelé az egyetemről, a tanév egy-két hónapja kezdődött, de természetesen nekem el kellett vállalnom mindenféle külön dolgot is, csakhogy ne unatkozzak otthon, amikor már így sincs semmire se időm. Még csak öt perce sétáltam, de megéreztem, amint valami folyékony halmazállapotú anyag fejbőrömet érte.
   - Ez most komoly? - emeltem fel fejemet, mire már szakadni is kezdett az eső, mintha a dézsából öntötték volna. Amennyire csak lehetett gyorsan előkotortam az esernyőmet és már iszkoltam is tovább, nehogy elázzak. Kapkodtam lábaimat, a cipőm az első pocsolyánál beázott, a nadrágom szára is, szóval már felesleges volt, minden igyekezetem, de én azért siettem. Még szerencse, hogy nem laktam annyira messze, így már csak néhány sarokra voltam, mikor is egy eléggé érdekes hangot hallottam az egyik kis utcából. Kíváncsian tekintettem be, mire egy dobozban, egy szőrös, vizes kis élőlényre lettem figyelmes.

   - Hát szia - köszöntöttem, ahogy az esővel nem törődve, tettem le az ernyőt a kezemből és vettem kezembe az apró kutyus csöppséget. - Itt hagytak? - kérdeztem és pulcsim ujjával - ami még száraz volt - szépen áttörölgettem, majd az ernyőmet, úgy igazítottam hozzá, hogy ne essen rá semmi sem. - Holnap eljövök hozzád. Addig jó legyél, Yoda.
   Haza sajnos nem vihettem, mert a szüleim allergiásak voltak az állati szőrre, így ott kellett hagynom szegényt. A pulcsimat is ráterítettem, hogy felmelegítse, majd rohantam haza, nehogy megfázzak.
   Másnap mikor felkeltem, csak reménykedni tudtam, hogy jól van kis állat, így az egyetemre menet beugrottam abba a kis utcába és legnagyobb szerencsémre ott találtam. Boldogan üdvözöltem őt, majd kicserélve a pulóvert mentem tovább az órámra, de természetesen egy kis reggelit otthagytam neki.
    Minden nap ott voltam mellette, kapott tőle ételt és italt, meleget és vigyáztam rá. Annyira haza akartam vinni, de nem tehettem. A barátomnak is rengeteget meséltem már róla, és egyszer meg is mutattam neki, mire közölte, olyan, mint én.
   - Mi az, hogy olyan, mint én? - néztem rá nagy szemekkel.
   - Ugyanolyan édes - mosolygott rám, majd kaptam tőle egy csókot és elváltak útjaink.
   Teltek a napok és a hetek, barátommal már készültünk összeköltözni, már ki is tűztük a napot és arra gondoltam, hogy akkor magunkhoz venném a kisállatot. Neki nem volt ellenére, így a költözés előtt egy nappal odamentem az utcába, viszont sehol sem találtam a kis kutyát. Kétségbeesetten keresgéltem mindenhol, majd sírva hívtam fel páromat, hogy nem találom sehol sem. Annyira összetört a szívem, hogy a költözésnél alig segítettem valamit. Csak a saját cuccaimat pakoltam ki, másban nem is segítettem, majd a közös hálónkba fészkelve magamat bámultam a falat, egészen addig, míg el nem dőltem és aludtam el.
   Halk csörömpölésre lettem figyelmes, ekkor tudatosult bennem, hogy elaludtam és lassan felültem az ágyon. Hirtelen egy ugatás szerű hangot hallottam, majd kinyílt az ajtó. Kómás fejjel néztem a falapra, ami mögött felbukkant párom.
   - Szia - köszönt egy mosollyal arcán, kezében két gőzölgő kávéval.
   - Szia - mosolyodtam el és megvártam, míg leül elém. Felém nyújtotta a forró italt, amit lassan elvettem. - Sajnálom, hogy rád maradt a pakolás. Nem akartam, csak..
   - Nincsen semmi baj - lett nagyobb vigyora. - Lenne egy meglepetés a számodra.
   - Meglepetés? - kérdeztem vissza, miközben felállt és kiment a szobából. Teljesen értetlenül ültem és vártam, hogy történjen valami, mire egy szép piros szalaggal kicsinosított Yoda szaladt be az ajtón. - Yoda?! - tettem le egyből a bögrét és karjaimba zártam az elveszettnek hitt teremtményt. Halálra ölelgettem és csókolgattam őt, észre sem vettem, hogy közben párom visszatért. - Megkerested? Hol találtad?
   - Az-az igazság... - kezdte el vakarni tarkóját. - Miattam sírtál ma..
   - Hogy?
   - Én hoztam el onnan. Meglepetésnek szántam, de.. nem így akartam ezt az egészet. Kérlek, ne haragudj rám! - nézett bele szemeimbe. Óvatosan fogva Yoda-t, hajoltam előre és nyomtam egy csókot életem értelmének ajkaira.
   - Szeretlek Chanyeol - suttogtam, amikor elváltam tőle.
   - Én is szeretlek Yixing - ölelt magához és innentől kezdve hárman éltünk.