Páros: OnTae
Banda: SHINee
Korhatár: nincsen
Műfaj: fluff
Megjegyzés: újra volt igény a folytatásra, így megírtam :3 <3
Lassacskán megérkeztünk Jinki lakásához, ami egy panelház hetedik emeletén helyezkedett el. Ismertem már a járást, hiszen nem először voltam itt, de most mégis más volt a szituáció. Annak ellenére, hogy esernyő védte a fejünket, a cipőm úgy beázott, hogy a liftben csak tocsogtam az alattam keletkezett pocsolyában, miközben párom jól szórakozott rajtam. Hihetetlenül boldog voltam, hogy tényleg felajánlotta, hogy költözzünk össze, ami már nekem is megfordult a fejemben, csak nem akartam ráerőltetni semmit sem. Nem tudtam, hogy ő mennyire is rugalmas, hogy képes-e egyáltalán ilyenre gondolni, hiszen a diákja voltam, így nem vetne rá, sem pedig rám eléggé jó fényt, ha kiderülne kapcsolatunk. Nem is tudom mit tennék, ha esetleg valaki megtudná, és miattam bocsájtanák el hyung-ot. Valószínűleg, egész életemben ostoroznám magamat. Nem akarom, hogy miattam veszítsen el egy olyat dolgot, amit imádott.
- Nincsen semmi, csak elgondolkodtam - ráztam fejemet és rá mosolyogtam, hogy ne kelljen ezt a beszélgetést lefolytatunk. Egy pillanatig még méregetett, majd kinyitotta az ajtót és beléptünk a lakásba. Semmit sem változott a hely, mióta utoljára jártam itt. Mondjuk, úgy két héttel ezelőtt volt, de azalatt is változhatott egy-két dolog. Már rutinosan vettem le a cipőmet, tettem volna a helyére, de mivel jól átázott, inkább a radiátorra tettem, ami jó meleg volt. Levettem zoknimat is, majd gyorsan a szokásos szőrös papucsomba bújtattam lábaimat, hogy ne fázzak meg, bár már lehet meg is történt. A hátizsákomat a padlóra tettem, majd megszabadulva a kabátomtól figyeltem, ahogy Jinki a szobájába vonult. Annak ellenére, hogy a radiátor jó meleg volt, a lakásban nem volt érezhető ez, így a pulcsit magamon hagytam, de nem ért valami sokat, mert teljesen átfagytam az átázott cipőmnek köszönhetően. Bebotorkáltam a konyhába, ami rögtön az előszobából nyílt. Fel kellett melegítenem magamat valahogyan, így karjaimat dörzsölgettem, majd a kanna után kutakodtam, hogy egy jó meleg teát készítsek. Megengedtem a vizet beléje, majd feltettem a tűzhelyre és amíg forrt a víz, addig előkotorásztam a különböző ízű teákat és tanakodtam, milyent is igyunk. Múltkor barackosat ittunk, akkor most epres lesz. Kivettem kettő tasakot, majd a bögrékbe tettem őket és vártam, hogy a víz megfelelő hőmérsékletű legyen. A kannát figyelve gondolkodtam azon, amin eddig is. Mi történne, ha kiderülne a kapcsolatunk? Mind a kettőnket elküldenék? Vagy csak az egyikünket? Egyáltalán lenne olyan személy, aki elfogadni minket? Mi lesz, ha hyung szülei elutasítanak majd? Egyáltalán tudják, hogy létezem? Jinki hyung szokott mesélni rólam nekik?
- Öltözz át! - hallottam hirtelen egy hangot, mire egy métert is ugrottam arrébb ijedtemben. A kezemet a szívemhez kaptam és próbáltam lenyugodni, hiszen csak a tanárom volt az, aki megszólított. - Ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni - jött közelebb hozzám és megsimogatta arcomat.
- Nincs semmi baj, csak elbambultam és nem számítottam rá, hogy jössz - mosolyogtam rá.
- Min gondolkodtál ismételten? - kérdezte, ahogy a szemembe nézett.
- Semmi különösön - ráztam a fejemet. - Megyek és átöltözöm, ahogy kérted - vigyorogtam és egy gyors csókot nyomva ajkaira siettem a szobájába, hogy ne kelljen kérdéseire felelnem. Bezárkóztam a hálóba, majd az ágyra már kikészített ruhákat szenvedtem magamra. A vizes ruhadarabokat a radiátorra tettem, hogy megszáradjanak holnapra. Igaz, volt már itt pár ruhám, arra az esetre, ha hirtelen itt aludnék, mint például most is. Egy jó vastag zoknit varázsoltam magamra, majd a többi cuccot is és a papucsba bújtatva lábaimat mentem vissza a konyhába, hogy a már leforrt vizet a bögrékbe öntsem.
Szerencsére időben érkeztem és elkészítettem a finom italainkat. Rámosolyogva barátomra biccentettem a nappali felé, hogy ott fogyasszuk el őket, így követett, miközben én egy tálcára helyeztem a bögréket és a nappaliba érve letelepedtünk a kanapéra. A tálcát a dohányzóasztalra tettem, majd elfoglalva szokásos helyemet a bútoron nyúltam érte, hogy megkóstolhassam. Érveztem, hogy a meleg bögre felmelegítette megfagyott ujjaimat és szaglójáratomat is megmelengette. Jinki elhelyezkedett mellettem, majd bekapcsolva a tévét, fogta ő is kezébe bögréjét, miközben a képernyőt bámultuk mind a ketten. Eléggé sokszor tévéztünk, ezzel kicsit kikapcsoltuk az agyunkat, utána meg.. hát minden történt. Vagy ezt, vagy azt csináltuk, de mindig így kezdődött egy napom nála. A tévében éppen egy olyan sorozat ment, amiben a lányt még nem mutatta be a pasija a szüleinek, akivel eléggé komolyra fordult a kapcsolatuk. Nem tudta a lány, hogy vajon a srác szülei egyáltalán tudnak róla. Hogy egyáltalán létezik is a lány. Valamiért ismerős volt a jelenet. Törökülésben ülve, engedtem le ölembe a kezemben szorongatott bögrét, ahogy azt néztem. Vajon hyung mit mesélt rólam nekik? Elfogadják, hogy egy diákjával van együtt, aki miatt talán ki is rúghatják? Mit tegyek, ha nem fogadnak el?
- Taemin - hallottam nevemet talán már századjára, mire elszakítottam tekintetemet a bögréről és barátomra néztem.
- Bocsánat. Mit is mondtál? - ráztam meg kissé fejemet, hogy helyre rázzam a dolgokat.
- Megint elgondolkoztál? - válaszolt kérdésemre kérdéssel.
- Igen, de semmi komoly, amolyan fiatalkori hülyeség - vigyorogtam idiótán, a vállamat megvonva.
- Min gondolkozol ennyire, amitől ennyire aggodalmas arcot vágsz?
- Tessék? - néztem rá értetlenül.
- Taemin - ült közelebb hozzám és elvette kezemből a bögrét. - Mi a baj? Tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem - nézett bele szemembe.
- Rajtunk? - bólintottam. - Valami baj van közöttünk? Esetleg rosszul csináltam valamit? - bombázott egyből kérdésekkel.
- Nem, dehogy. Semmit sem csináltál rosszul. Minden tökéletes, csak..
- Csak?
- Csak félek..
- Félsz? Mitől?
- Félek, hogy ha esetleg kiderül a kapcsolatunk, akkor az hatással lesz a munkádra. Lehet elbocsájtanak, pedig imádod a munkádat és nem akarom, hogy miattam rossz legyen neked. Egyszerűen..
- Miért derülne ki a kapcsolatunk, Taemin?
- Hát.. Ha véletlenül valaki meglát minket. Vagy nem tudom..
- Ha az elmúlt másfél évben nem buktunk le, akkor a következő fél évben sem. Emiatt egyáltalán nem kell aggódnod Taemin - simogatta meg kezemet. - Ezen nem kell agyalnod. Ha pedig történik valami, akkor közösen megoldjuk, rendben? - kérdezte, mire csak bólintottam egyet. - Ezen gondolkodtál ennyire?
- Is.
- Mi volt a másik?
- A szüleid..
- A szüleim?
- Igen.. - vettem egy mély levegőt. - Mi lesz, ha nem kedvelnek majd? Még nem is találkoztam velük. Azt sem tudom, hogy tudnak-e rólam. Teljesen tanácstalan vagyok velük kapcsolatban, és félek, hogy nem fognak elfogadni. Aggódom, hogy rossz szemmel néznek majd rám, mert a diákod vagyok. Meg..
- Ezt fejezd be, Taemin - emelte meg kicsit hangját, mire rákaptam tekintetemet. Sosem szokta megemelni a hangját, ha beszélgetünk. Ez teljesen új volt nekem. - Nem fognak elutasítani téged. Tudnak rólad, csak a megfelelő alkalmat várom, hogy végre bemutathassalak nekik, de nem akarom elsietni a dolgokat. Szeretném, ha tényleg annyira komoly lenne a kapcsolatunk, mint szeretném. Nem akarom azt, hogy bemutatlak nekik, majd valamin összeveszünk és szakítunk, aztán magyarázkodhatok nekik, hogy miért nem jössz többet hozzánk. Azt akartam, hogy egy kicsit megszokjuk egymást, ezért is szeretném, ha hozzám költöznél, hogy ténylegesen egy párt alkossunk és együtt is tudjunk élni.
Csak kikerekedett szemekkel meredek páromra, aki egy szuszra mondott el mindent, én pedig próbáltam feldolgozni a hallottakat. Ahogy próbálom eljuttatni agyamig a dolgokat, megérzem ajkaimon Jinki ajkait, amint lágyan ízlelgette őket és vont bele egy hosszú csókba. Átkaroltam nyakát, ahogy egyre közelebb férkőztem hozzá, ő pedig még jobban közeledett, ezzel eldöntött a kanapén. Egyre hosszabb és hosszabb ideig tapadtunk rá a másik szájára, míg végül hyung volt az, aki megszakította csókunkat.
- Most már nem fogsz ilyeneket gondolkodni? - simogatta meg arcomat.
- Nem - suttogtam és visszahajoltam ajkaira, hogy folytassuk azt, amibe belekezdtünk, mert semmi kedvem nem volt beszélgetni.
8 évvel később
- Viszontlátásra! - köszöntem el a diákoktól, beletúrtam szőke tincseimbe és felkapva a leadott anyagokat, raktam el a mappámba, majd a cuccaimmal együtt, indultam neki a tanárinak. Leadtam a jelenléti ívet, majd kabátomat leakasztva sétáltam ki a szobából.
- Tanár úr! - hangzott egyből a megszólítás, mire fordultam is már a hang irányába. Az egyik diákom érdeklődött az előadás anyagával kapcsolatban, és mikor elmagyaráztam neki a dolgokat, indultam is haza. Vagyis akartam.
- Taemin! - automatikusan fordultam meg és mikor beleütköztem csodálatos mosolyába, én is követtem példáját. - Végeztél? - kérdezte, amint elém lépett.
- Aha. Neked nincs még órád? - érdeklődtem, ahogy megláttam kezében táskáját.
- Elmarad, így mehetünk együtt - mosolygott tovább és egy szót sem szólva mentünk haza. Alig tettünk pár lépést az iskola épületétől, mire szakadni kezdett az eső. Egy pillanat alatt kaptam elő ernyőmet és tartottam hyung feje főlé is. Rám vigyorgott, majd belekapaszkodva karomba mentünk tovább.
Imádom az esőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése