Páros: 2Seok (Jin és J-Hope) és LR (Leo és Ravi)
Banda: Bts és Vixx
Korhatár: nincsen
Műfaj: fluff
Megjegyzés: Ezt a történetet egy lelkes olvasómnak és barátnőmnek írtam :3 <3 Remélem meg lesz elégedve vele, ahogyan ti is :3 <3
- Most szívatsz engem HoSeok - rivalltam barátomra, amint az egyetemről ballagtunk kifelé. Túl voltunk az utolsó óráinkon, kivételesen korán végeztünk, ha a délután négy órát nevezhettük annak. Kellemes őszi szellő süvített végig az udvaron, ezzel pedig minden falevelet az arcunkba taszítva, hogy véletlenül se legyen könnyű a napunk. - Te komolyan ismered, Jung TaekWoon hyung-ot? - kerekedtek el szemeim, hiszen ismert volt arról legjobb barátom, hogy kitalál mindenféle hülyeséget. Nem egyszer baszott már át azzal, hogy olyan emberrel hozott össze, aki egyáltalán nem volt az esetem. Pontosan tudta, hogy milyen pasikra bukok. Igen, Kim WonShik a pasikat szerette, méghozzá az olyanokat, mint az előbb említett TaekWoon hyung. TaekWoon hyung-gal egy egyetemre jártunk, csupán más szakra és évfolyamra, hiszen nem voltunk egy idősek. Az évnyitón pillantottam meg először, akkor is az én szerencsétlenségemnek köszönhetően. Éppen mentem fel a baromi hosszú lépcsőn, mikor is sikeresen befordultam, hogy a folyosóra érhessek, amikor is beleütköztem valakibe. Ez a valaki nem volt más, mint TaekWoon hyung. Akkor még nem tudtam a nevét, de legjobb barátomnak köszönhetően ezt is kiderítettük, de ő természetesen nem szólt, hogy ismeri. Olyan félénk volt és nem nagyon beszélt az első találkozásunkkor, és valahogy úgy éreztem, nem az én súlycsoportom. Nem akartam, hogy valamit elcsesszek, de egyszerűen nem bírtam ki, hogy néha ne üljek be egy-egy előadásra, amin ő is részt vett. Ilyenkor megbújtam a legutolsó sorokban és onnan figyeltem, amint szorgalmasan jegyzetelt és jóval az óra végeztével, hagytam el a termet, hogy le ne bukjak.
- Komolyan tesó! - csapott vállamra vigyorogva. - És, hogy fokozzam a döbbentségedet, elintéztem neked vele egy randit is - mondta, ahogy gyorsan arrébb slisszolt tőlem, hiszen tudta jól, hogyan reagálok egy ilyen mondatra.
- Hogy... MI????? - kerekedtek el szemei, ahogy felfogtam a mondandóját. - Te randit szerveztél, az engedélyem nélkül?? Megvagy húzatva??? - lépdeltem felé idegesen és éreztem, ahogy forrni kezdett az agyvizem.
- Nyugi, haver - emelte fel védekezésképpen kezeit, egyre jobban hátrálva. - Nem én voltam az, aki kezdeményezett - mentegetőzött egyből.
- Ezt, hogy érted? - dermedtem meg egy pillanat alatt.
- TaekWoon keresett meg, hogy nem vagy-e véletlenül a barátom, mert eléggé sokat látott a közeledben, én meg mondtam, hogy de erre ő meg, azt mondta, hogy szeretne veled beszélni, csak nem tudja miként tehetné ezt meg, én meg mondtam, hogy összehozok nektek egy találkozót - kezdett beszélni. - Megbeszéltem vele az időpontot, és mondtam, hogy mindenképpen menni fogsz. Most már nem hagyhatsz cserben, különben megöl és egy életre megharagszik rám. WonShik, odavagy érte, ezt a vak is látja, és szerintem TaekWoon-nak sem vagy semleges, szóval el fogod vonszolni a formás kis seggedet, ötre a könyvtárral szemközti kávézóba és találkozol vele.
- Ötre??? - kerekedtek el szemeim. - Mégis melyik napra gondolsz te? - háborodtam fel.
- A maira, te idióta! - üvöltött rám. - Ma lesz a randid, és ajánlom, hogy most oda is menj, különben Jin-t uszítom rád, és az nem lesz kellemes! - kezdett fenyegetni.
- Miért mindig hyung-gal jössz, ha nem kényszerítened kell valamire? - sóhajtottam egyet, ahogy megálltam az egyetem kertjének kapujában.
- Mert a bátyádra, mindig hallgatsz és tudod jól, hogy mennyire is rá tud beszélni a dolgokra - vigyorgott.
- Jah. Amióta te nálunk lebzselsz és hallgathatom, ahogyan gyűritek a lepedőt a szomszéd szobában, sokkal jobban kötözködik velem és enged meg neked sok mindent - háborogtam, mert csak a tegnap estét emeltem ki, amiért egyáltalán nem tudtam miattuk aludni.
- Tehetek róla, hogy nincsen magánéleted, mert képtelen vagy végre lépni egyet? - tárta szét karjait. - Haver, csak oda kellett volna menned hozzá és beszélgetned vele. Ennyi. Ez nem olyan nagy dolog.
- Te könnyen beszélsz. Nálatok sokkal könnyebb volt, hiszen lassan tíz éve ismeritek egymást és nem is kellett az, hogy megtegyétek az első lépést. Már akkor látni lehetett rajtatok, hogy egymásnak teremtett az ég, amikor még nem is gondoltatok rá - vetettem szemére a dolgokat.
- Nem ment könnyen nálunk. Te így látod, de az a kibaszott buli kellett, különben még mindig ott tartanánk, ahol te és TaekWoon!
- Miért, mi történt a bulin?
- Amit este is hallgatsz, csak egyikünk sem emlékszik rá teljesen, pluszban NamJoon is fültanúja volt, csak innen tudjuk mi is történt, onnantól vagyunk együtt. Előbb szexeltünk, minthogy járni kezdtünk volna.
- Ezt nem is mondtad nekem!
- Mert nem tartottam fontosnak - vont vállat. - Na, de megyek, mert Jin-nel utazunk, és így is késésben vagyok. Majd vasárnap találkozunk, amint hazaértünk. Te meg, induljál a randidra, mert ki fogom kérdezni TaekWoon-t! Lebuksz, ha hazudsz nekem! Aztán legyen egy jó kapásod ma - kacsintott, azzal már rohant is el, egyenesen haza, hogy összepakoljon és induljanak. Három hónapja tervezték ezt az utazást, hogy megünnepeljék rendesen a második évfordulójukat.
Egy hatalmasat sóhajtva indultam meg oda, ahová HoSeok utasított és közben azon tanakodtam, hogy miről is beszéljünk majd, hiszen nem tudtunk egymásról semmit sem. Még csak nem is ismertük egymást. A tarkómat vakargatva kapkodtam lábaimat, míg végül meg nem érkeztem a könyvtárhoz, majd az út felé fordulva megpillantottam a kávézót, amiről barátom beszélt. Nem volt, valami nagy, de eléggé felkapott hely volt, sűrű forgalma volt, és ha jól láttam, eléggé sokan voltak bent. Gyorsan körülnézve, keltem át az úttesten, majd néztem körbe a járdán, hátha meglelem azt a személyt, akihez jöttem. Nem láttam sehol, majd hirtelen beugrott, hogy mit is mondott barátom, így befelé vettem az irányt, de amint kinyitottam az ajtót, meg is dermedtem. Nem más állt előttem, mint TaekWoon hyung, de az ő arcán is kiült a döbbenet. Talán bent várt?
Éveknek tűnő pillanatokig nem szóltunk semmit sem, míg végül ő volt az, aki megtörte a csendet közöttünk. Kérdezte, hogy könnyen idetaláltam-e, majd amint ezen túlestünk, bementünk a kis kávézóba, és leültünk az egyik sarokba, ahol kellemesen elbeszélgethettünk egymással. Teljesen belefeledkeztem abba, hogy én mennyire is odavoltam érte, hogy én szerettem őt, mert annyira lefoglalt az, amiről beszélt, hogy semmire sem tudtam figyelni. Csak úgy folytak belőle a szavak, a kifejezések és az érzelmek, mindent megtudtam róla, néhány óra alatt és a találkozásunk végére úgy éreztem, hogy nem is most találkoztunk másodjára, hanem, mintha már évek óta barátok lennénk. Sokat meséltünk a másiknak, felhoztunk kínos pillanatokat, amik most nem is tűntek azoknak. Mindent megbeszéltünk, amit csak lehetett, közben telefonszámot is cseréltünk. Elmesélte, miként ismerkedett meg HoSeok-kal és hogyan lettek barátok. Eléggé érdekes barátság volt ez, az én szemszögemből, de már HoSeok egy érdekes személyiség, így minden, ami hozzá köthető furcsa.
- És melyik a kedvenc évszakod? - kérdezte lelkesen, amikor már az utcákat róttuk az éjszakában. Hangjából érezhető volt a fáradság és a kimerültség, de az arca egyáltalán nem erről árulkodott.
- A telet nagyon szeretem. Valamiért a hideg és a hó, mindig is a kedvencem volt - vigyorogtam rá, ahogy elérkeztünk abba az utcába, ahol laktam. - Neked merre kell hazamenned, hyung?
- A város másik végében lakom - mosolygott rám. - Már buszom nincsen, így gyalogolnom kell.
- Akkor aludj nálam! - ajánlottam fel egyből. - Jin és HoSeok nincs itthon, mert elutaztak, én pedig egyedül lennék. Utálok unatkozni és veled nagyon szívesen lennék. Aludhatsz akárki szobájában és nem kell akkor hazasétálnod. Holnap úgyis szombat van, nincsenek órák és ki tudod magadat pihenni.
- Ez igazán kedves tőled WonShik, de haza kell mennem. Nem akarom rád erőltetni magamat..
- Nálam alszol - döntöttem el helyette, majd csuklóját megfogva, kezdtem magam után húzni, fel a lépcsőn, egyenesen be az előszobába. - Nem fogadok el nemleges választ - szögeztem le, ahogy bezártam az ajtót magunk mögött, majd beljebb tereltem. - Keresek neked valamit ruhát, a fürdő a második ajtó balra. Mindjárt viszem utánad - tűntem el a szobámban egyből és a ruháim között kezdtem kutakodni. Biztos találok valami olyasmit, ami megfelel neki, pluszban még jó is rá.
Végül csak egy melegítő és egy póló mellett döntöttem, amiket benyújtottam neki a fürdőbe, majd gyorsan rendet téve mindenhol vártam, hogy végezzen a fürdéssel. Eléggé sokáig elidőzött, már aggódni kezdtem érte, de amikor elindultam, hogy rákérdezzek minden rendben van-e vele, abban a pillanatban nyitódott ki az ajtó. Haja kissé vizes volt, de nem azért mert megmosta, hanem inkább az arcmosástól kerültek a vízcseppek fürtjei közé. Egy pillanatig talán bámultam is, mire elsétáltam mellette és bevetettem magam a zuhany alá.
Percekig mostam az arcomat, hogy azt a csodálatos látványt elfelejtsem, mert tudtam magamról, hogy képtelen lennék most leállni, hiszen itt volt velem az a személy, aki mindennél fontosabb volt számomra. Miután sikeresen rendeztem a gondolataimat és rendbe szedtem arckifejezésemet is, kivonszoltam magamat a fürdőből és a szobám felé igyekeztem, hogy valamit magamra kapva menjek a nappaliba, ahol hyung várt rám. Viszont, ahogy a szobám küszöbét átléptem, meg is dermedtem, mintha a padlóba gyökereztek volna lábaim. Az elém táruló látványra egyáltalán nem számítottam, főleg nem arra, hogy ő feküdt az ágyamban. Elég kicsi volt a szobám, ahogy az ágyam is, ő pedig elfoglalta annak a háromnegyedét. Magzatpózba húzva lábait és testét, feküdt az alvóbútoromon, amint a párnámba fúrta fejét és elnyílt ajkakkal aludt. Teljesen sokkolt a látvány, hiszen a szerelmem volt az, akit így láthattam, és ez volt az első alkalom, hogy nem csupán beszélgettem vele, de még hozzá is érhettem, igaz nem úgy, ahogy én akartam, de megérinthettem kezét.
Lassan lépdeltem beljebb, ahogy a szekrényemhez siettem, hogy magamra kapjak valamit, mert egy törölközőn kívül semmi sem takarta testemet. Felvettem az első ruhadarabokat, amik a kezem közé kerültek, majd az ágyhoz léptem, miközben azon tanakodtam, mi tévő is legyek. Jobb ötlet hián, csak kissé arrébb lökdöstem, majd befeküdtem mellé. Jobb karomon megtámaszkodva figyeltem, ahogy álmodott és egyetlen egy érintésemre sem ébredt fel. Óvatosan simítottam végig arcán, tincseit kisöpörve homlokából, majd közelebb hajolva ajkaimat homlokának érintettem.
- Szeretlek hyung - suttogtam a szavakat. - Jó éjszakát - helyeztem fejemet a párnára és még néztem arcát, de arra nem számítottam, hogy ujjait enyéim köré kulcsolja.
- Én is szeretlek WonShik - mosolyodott el, ahogy ujjaink összefonódtak. - Jó éjszakát - ezzel pedig a lehető legszebb estémet okozta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése